[ Pobierz całość w formacie PDF ]
választottja volt, hanem azért is, mert valami mély, titkolt fájdalom
sugárzott a lényébQl, ezzel szemben Dorrit szinte ragyogott a
boldogságtól, látszott rajta, hogy nem panaszkodhat a sorsára.
Fia elbeszélésébQl Klementine Rottach már régóta ismerte a két
nQvér történetét, és úgy vélte, Dorriton valóban észrevehetQ, hogy
kiegyensúlyozott, nyugodt környezetben nQtt fel, míg Micaela
megjelenése nehéz gyermekkoráról és ifjúságáról árulkodik. Azt
azonban Heinz édesanyja sem sejtette, mennyire szenved a leány az
apja miatt, máskülönben hamar eloszlatta volna az aggodalmait.
Az urak kinéztek a lóistállóba, de mindjárt jönnek is vissza állt
mosolyogva a két Riemann lány közé, és átkarolta Qket. Addig
üljünk le a nappaliban!
Odavezette Qket, és eldiskurált velük, elmondta, mennyire örül,
hogy végre egyszer vendégeket fogadhat. Nagyon sokáig némán,
üresen állt ez a ház.
A nQvérek figyelmesen hallgatták, azután Qk is beszédesebbek
lettek. Micaela magába fojtotta nyugtalanságát. Elvégre most, hogy
eljött, mégsem fordulhat vissza. Mindegyre izgatottan fülelt kifelé,
nem közelednek-e a férfiak. Klementine észrevette ezt, és
elégedetten nyugtázta a leány arcának színeváltozását, amikor Hardy
belépett. Semmi kétség, ez a kis Micaela szereti az Q fiát. Akkor tehát
neki is szeretnie kell Qt. Anyai szívében nem ébredt semmiféle
féltékenység, csak a fiát akarta boldognak látni, és biztosra vette,
hogy Micaela Riemann mellett az lesz.
Nem zavarta, hogy a leány meglehetQsen tartózkodó Heinzcel,
ellenkezQleg, tetszett neki. Szeretetre méltónak találta ezt a leányos
büszkeséget.
A férfi túláradó boldogsággal szentelt kitüntetett figyelmet
Micaelának, jóllehet az ismét nagyon távolságtartóan viselkedett vele
szemben. Ez most nem izgatta Heinzet, hiszen hamarosan úgyis
mindent tisztázni akart a leánnyal. Kifaggatta, mit hozott a Jézuska.
Erre felcsillant Mica szeme, és elújságolta, milyen gazdagon
megajándékozta a nénje és a sógora. A férfi közben arra gondolt,
hogy jövQ karácsonykor már az Q tiszte lesz minden kívánságát
teljesíteni.
Ezt a bájos ruhát, amit visel, biztosan a Jézuskától kapta
jegyezte meg mosolyogva.
Honnét tudja?
Még sosem láttam kegyeden.
Ó, a férfiak általában észre sem veszik, hogy mit hordanak a
nQk.
Honnan ez a bölcsesség? nevetett Heinz.
Dorrittól. Valahányszor meglepetést akar szerezni a férjének
egy-egy új ruhával, mindig kiderül: Lienhardnak fel sem tqnik, hogy
még nem látta rajta.
Meglehet, de azt biztosan el tudja dönteni, jól fest-e hitvese az
új holmiban, vagy sem. Én pedig azonnal megállapítottam, hogy
kegyed rendkívül csinos.
A bókra ismét árulkodó pír jelent meg Micaela arcán, és a leány
félszegen Klementinére pillantott, aki azonban úgy tett, mintha
semmit sem hallott volna.
Hát magához bQkezq volt-e a Jézuska? érdeklQdött a leány,
hogy elterelje Heinz figyelmét.
A férfi olyan gyengéden nézett rá, hogy azonnal lesütötte a
szemét.
Úgy látszik, nagyon-nagyon jól viselkedtem, mert gazdagon
megajándékozott. Ha kedve tartja, jöjjön, gyQzQdjék meg róla!
Micaela készséggel beleegyezett, abban a hitben, hogy a többiek
is elkísérik. Riedék azonban, mintha összebeszéltek volna, meg sem
mozdultak, látszólag élénk beszélgetésbe mélyedtek a
háziasszonnyal. Így hát a leány egy idQre egyedül maradt Heinzcel.
A férfi még ezt megelQzQen, mialatt a vendégek átöltözködtek,
félrevonult az édesanyjával.
Ugye, milyen elragadó? kérdezte.
Aranyos teremtés bólintott ellágyulva Rottachné , olyan
kedves és fiatalsága dacára asszonyosan komoly, hogy húszévesnek
hittem volna.
Egyetértesz a választásommal?
Azzal mindenképpen, fiam, de mielQtt végleges véleményt
alkotnék róla, engedd meg, hogy egy kicsit jobban megismerjem Qt!
Magától értetQdik, édesanyám. Észrevetted, mennyire megriadt
a szobájától?
Hát persze mosolygott jóindulatúan az asszony , amikor
belépett, rögtön megérezte, milyen szeretettel raktuk neki azt a
fészket, s talán ráeszmélt, hogy összeesküdtünk a meghódítására.
Ezek után ne csodálkozz, hogy olyan mostohán bánt veled!
Ezen mindketten nevettek.
Nem, anyám, nem csodálkozom.
Most tehát ott állt Heinz az ajándékokkal telizsúfolt asztal elQtt, és
sorra mutogatta Micaelának, mi mindennel lepte meg az édesanyja.
Na, mit szól, Mica kisasszony, ugyebár, nagyon jól kellett
viselkednem?
A leány nyugtalanul tekintgetett az ajtó felé, amely becsukódott
mögötte.
Senki sem követte Qket.
Azért ne képzeljen magáról túl sokat! próbált a jól bevált
szurkálódásban fedezéket keresni. Az anyák a haszontalan
gyermekeket is megajándékozzák.
Így kell beszélni egy hqséges baráttal? nézett szemrehányóan
Micaelára a férfi.
Hol maradnak a többiek? kérdezte válasz helyett amaz.
Hardy már látta az ajándékaimat, Dorrit asszonyt meg bizonyára
nem érdeklik.
Annyira engem sem jelentette ki nyersen a leány, és az ajtóhoz
lépett. Inkább menjünk vissza!
A férfi lassan követte. Érezte, hogy Micaela ódzkodik attól, hogy
egyedül maradjon vele, és nem akarta erQltetni. Majd eljön az Q
ideje. Mivel nem marasztalta a leányt, s egy szót sem szólt, a másik
rájött, hogy neveletlenül viselkedett. Biztos megbántotta Heinzet. Ez
fájt neki, mégsem tudott változtatni rajta. MielQtt azonban a férfi
kinyitotta volna az ajtót, megállt, és engesztelQen nézett rá.
Nagyon illetlen voltam, bocsásson meg!
Nincs mit megbocsátanom, Mica kisasszony felelte komoly
méltósággal Heinz , barátok között nem lehet neheztelés tárgya, ha
az ember kimondja az igazságot. Miért is érdekelné kegyedet, hogy
mit kapott egy fiatalember az édesanyjától karácsonyra? Egyébként
is tudom, hogyan értette a dolgot.
Az utóbbi szavakat olyan gyengéden mondta, hogy Micaelának
újfent az arcába szökött a vér, sietve maga nyitotta ki az ajtót, és
gyorsan átment a másik szobába, a többiekhez. A nQvére és
Klementine között telepedett le, nehogy Heinz megint mellé
ülhessen. A férfi mosolyogva hagyta, és Hardy oldalán foglalt helyet.
Micaela végre biztonságban érezte magát. Fiatal szíve azonban
sebzetten dobogott. Hogy fogja ezt hosszabb távon kibírni?
Sóvárogva gondolt vissza riedburgi magányára, ugyanakkor el sem
tudta képzelni, miként viselné el az újbóli elválást HeinztQl.
XV.
Heinz néhány napig lehetQség szerint távol tartotta magát
Micaelától. Mindazonáltal érezte a leányban az elfojtott izgalmat,
valahányszor a közelébe került, és amaz nem tudott Dorrit vagy
Klementine mögé rejtQzni.
Rottachné hiúzszemmel figyelt, és nagyon jól látta, mint
viaskodik magával Mica. P sem tartotta azonban ezt egyébnek
hajadonbüszkeségnél, a serdülQkor nyerseségénél. Az biztosnak tqnt
elQtte, hogy Micaela szereti az Q fiát. Sem Q, sem Heinz nem sejtette,
mitQl szenved a leány ezekben a napokban, amelyeket mégis úgy élt
át, mint az utolsó boldogságot, amely osztályrészéül jutott.
Ösztönösen érezte, Heinz nem fogja anélkül hazaengedni, hogy
föltenné a sorsdöntQ kérdést. Akkor pedig határozottan és kurtán el
kell utasítania, s még csak meg sem indokolhatja döntését. Ha
ugyanis megtenné, akkor elQfordulhatna, hogy a férfi túlzott
lovagiasságból nem vonná vissza ajánlatát, ám késQbb
mindenképpen megbánná. Azt pedig Q nem élné túl. Nem, nem,
rövid úton kosarat kell adnia neki. Az pedig egyet jelent a végleges
szakítással, és azután Hardy meg Dorrit is kerülni fog minden
kapcsolatot Heinzcel.
IdQnként egészen kétségbeesett gondolatai támadtak: talán
mégsem kellett volna eljönnie a farmról, akkor most nem állna ilyen
keserves választás elQtt. Igaz, hogy akkor Heinz Rottachhal sem
ismerkedik meg, sok szép élménnyel marad szegényebb, de legalább
nem veszíti el a lelki békéjét. A legjobb lenne visszamenni Texasba,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]