[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Az ifjú szobrász végtelen gyengédséggel bánt a szeretett asszonnyal, aki mindenekelQtt neki
köszönhette, hogy fokozatosan visszanyerte az önbizalmát, és lassan megfeledkezett az átélt
sérelmekrQl. Hella ismét rácsodálkozott, mennyi szeretet és jóság lakozik Sven szívében.
Habár a férfi soha egyetlen szóval sem beszélt szerelemrQl, és igen tartózkodóan viselkedett,
megérezte, hogy egész lényét kitölti a férfi iránta való forró vágyakozása. Életében elQször
most neki is igazi, érett szerelem virágzott a szívében.
Mialatt a professzor a válás jogi részleteit intézte, Hella élvezte az otthoni szeretetteljes légkör
jótékony hatását, lelki sebei begyógyultak, s lassan maga mögött hagyta rövid házassága
keserq tapasztalatait.
Végre kimondták a válást. Egy utolsó rövid könnyzápor kimosta az asszony szívébQl a
keserqség utolsó nyomait is, és amikor hamarosan a fülébe jutott, hogy Franz Bossneck
feleségül vette Elsa Kleefeldet, megnyugodott. Ekkor érezte bizonyosan, hogy végérvényesen
szakítottak egymással.
Egy nap Hella a szalonban üldögélt, és az ablakon keresztül álmodozva nézte a behavazott,
téli álomba merült kertet.
Kitárult az ajtó, majd Sven tépett a szobába. Szótlanul odament a kandallóhoz, és rákönyökölt
a párkányra.
Hella zavartan rámosolygott és megjegyezte:
- Nem is tudom, mit gondoljak magáról, Sven... Fényes nappal félbehagyja a munkát, eljön
hozzám... és hallgat.
A férfi égQ pillantással nézte, végül kifakadt:
- Higgye el, Hella, egyszerqen képtelen vagyok dolgozni . Egy perc nyugtom sincs odaát.
Órák hosszat ácsorgok tétlenül a mqterem ablakában, és ahelyett hogy dolgoznék, magát
lesem.
Az asszony elpirult, de nem válaszolt.
Sven közelebb lépett.
- Hella, ugye tudja, miért nem találom a helyem? Amióta szabad, én nem tudok dolgozni, sem
magán kívül másra gondolni. Szeretném kímélni, nem szívesen sürgetem, de képtelen vagyok
tovább várni - mondta Qszintén, és kinyújtotta felé a kezét.
Hella ellágyulva nézte,
- Hella, ugye boldog lehetek végre? Mondd, hogy velem tartasz örömben, bánatban egyaránt!
Az asszony felállt, mindkét kezével átölelte a férfi nyakát, és az arcához simult.
- Tiéd vagyok testestül-lelkestül. Mindig is téged szerettelek, s ha még akarod, a feleséged
leszek.
Sven egész testében remegve magához ölelte. Hella érezte, hogy most végre megtalálta az
igazit.
A fiatalok nem tudtak megválni egymástól. Amikor Rasrnussen professzor alkonyatkor bejött
a mqterembQl, még mindig együtt találta Qket. Boldogságtól sugárzó arccal, egymást átölelve
álltak az ablaknál. A professzor szavak nélkül is megértett mindent. MindkettQjüket egyszerre
zárta a karjába.
- Boldog vagyok, gyermekeim, hogy hosszú bolyongás után egymásra találtatok. Akárcsak az
a bizonyos hervadásnak indult növény átültetés után, most végre ti is jó talajba kerültetek,
méghozzá az igaz szeretet földjébe. Azt kívánom, ne legyetek soha többé gyökértelenek.
Sven kívánságára néhány hét múlva megtartották az esküvQt, Nem utaztak el nászútra, mivel
az ifjú férj úgy tervezte, kora tavasszal Svédországba mennek, hogy bemutathassa Hellát a
szüleinek, és áldásukat kérje a házasságukra.
A fiatalok beköltöztek Rasmussen villájába, a professzor pedig Sven kerti lakában
rendezkedett be, Lieben-trutné természetesen a házban maradt.
August Brosséit eleinte szomorkodott, amiért gazdája nem tartott többé igényt a szolgálataira.
Nemsokára azonban beletanult, hogyan lehet Liebentrutné segítségére. MindkettQjüknek
akadt tennivalójuk bQven, fQleg miután két aranyos csöppséggel bQvült a család létszáma,
akik bearanyozták mindannyiuk életét.
Bossneckéknél is lecsillapodtak a kedélyek. Csupán egyvalaki volt a házban, akinek néhanap
eszébe jutott egy bájos, tüneményes teremtés, aki súlytalanul átlebegett az életén. Franz
igyekezett nem gondolni rá, és saját maga elQtt is szégyellte bevallani, hogy elsQ felesége
százszorta közelebb állt a szívéhez, mint Elsa, holott rajta kedvére zsarnokoskodhatott.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]