[ Pobierz całość w formacie PDF ]
legfontosabb. Felesleges volt hangsúlyoznod, hogy szigorúan nevelje a gyerekeket. Az effélék
ezt maguktól is tudják.
Csak azért említettem, mert tudom, hogy Anita mennyire a szívén viseli ezt az ügyet,
és nem akarom, hogy befolyása eltántorítsa az ifjú hölgyet a követendQ szigorú nevelési
elvektQl.
Ezzel a két hölgy le is zárta a beszélgetést. Fontosabb dolgok foglalkoztatták Qket, mint
a gyereknevelés.
Nagyon szörnyq volt, kisasszony? kérdezte Anita mosolyogva a folyosón.
Herma hatalmasat sóhajtott.
Ebben a kastélyban minden roppant elQkelQ, de valószínqleg ez a két hölgy a
legelQkelQbb. Remélem, nem viselkedtem ostobán.
Szó sincs róla. Okos és megfontolt volt. A lényeg az, hogy túl van rajta. Nem hiszem,
hogy gyakran be kell majd számolnia a tevékenységérQl. A mamának és a nQvéremnek
ilyesmire nemigen jut ideje. Most pedig látogassuk meg leendQ tanítványait!
Anita a gyerekszobába vezette Hermát. A két testvér kedvetlenül üldögélt egy kis asztal
mellett. Dieter építQkockákkal játszott, Hannelore pedig üveggyöngyöket fqzött fel egy
cérnaszálra. Az ablaknál szigorú, mogorva arccal Helene kisasszony terpeszkedett, és úrnQje
selyem fehérnemqjét varrogatta. Amikor Anita belépett, a gyerekek felugrottak, és oda
akartak szaladni hozzá, a nevelQnQ azonban rájuk kiáltott.
Maradjatok ülve!
Még játék közben is fegyelmezte Qket.
Herma követte Anitát a szobába. Kutató pillantást vetett Helene kisasszonyra, majd
barátságosan szemügyre vette kis tanítványait. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Hála Istennek,
igazán bájos, kedves gyerekek. ElsQ látásra megkedvelte Qket. Biztosan nem lesz nehéz
elnyernie a rokonszenvüket, akkor pedig megy majd minden, mint a karikacsapás.
Anita a nevelQnQhöz fordult.
Elmehet, kisasszony. Mi majd felügyelünk a gyerekekre. Helene kisasszony
sértQdötten felállt.
A nagyságos asszony utasított, hogy vigyázzak a gyerekekre szólalt meg.
Anita tudta, ez azt jelenti, hogy a gyerekek némán, pisszenés nélkül üldögéljenek.
Higgadt hangon válaszolt:
Menjen csak, így nyugodtan folytathatja a varrogatást. Ebédig itt maradok a
gyerekekkel.
A kisasszony dacosan hátravetette a fejét, és méltóságteljes, lassú léptekkel kivonult a
szobából. Alighogy eltqnt, a gyerekek felugrottak, és ujjongva a lányhoz szaladtak.
Anita néni, de jó, hogy újra itt vagy!
Hoztál valamit? kérdezte Hannelore.
Igen, hoztam, de nem valamit, hanem valakit. Nézzetek ide! A hölgy Herma
kisasszony, az új tanítónQtök.
A gyerekek csak most vettek tudomást a lányról. TetQtQl talpig végigmérték, de közben
egy percre sem engedték el nénikéjük kezét. Mindkét gyermek szemében ugyanaz a félénk, ki
nem mondott kérdés tükrözQdött: a kisasszony valóban kedvesebb lesz hozzájuk, mint Helene
kisasszony volt? Mosolygós arcába néztek, látták, hogy kinyújtja feléjük a kezét, és hallották
lágy, meleg hangját:
Nem akartok üdvözölni?
A gyerekek habozva elengedték Anitát, és kérdQn nézték az új tanítónQt. Herma
kedvesen bólintott, mire a gyerekek felszabadultan, nevetve léptek oda hozzá.
Herma megfogta a kezüket, és magához húzta Qket.
Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket mondta.
Helene kisasszony sohasem örült nekünk. Folyton rosszkedvq volt és veszekedett
mondta Dieter puhatolózva.
Én sohasem fogok veszekedni ígérte Herma.
Akkor sem, ha rosszak leszünk? érdeklQdött Hannelore.
Akkpr sem. Csak nagyon szomorú leszek, pedig nem szeretek szomorkodni. Sokkal
jobb vidámnak lenni.
A gyerekek álmélkodva néztek fel rá.
Szerintünk is, de Helene kisasszony nem szerette, ha jókedvqek voltunk. Azt mondta,
az idegeire megyünk jegyezte meg Dieter.
Önt is idegesíti a hangoskodás, kisasszony? Egyébként hogy hívják?
Herma szívbQl felkacagott, és átkarolta Hannelore vállát.
Szólítsatok Herma kisasszonynak! Hála Istennek, az én idegeim sokat kibírnak.
Akkor sem lesz ideges, ha ugrándozunk? vizsgáztatta Dieter.
Ha másokat nem zavartok, nem bánom. Én is szeretek hancúrozni, persze csak a
szabadban.
A gyerekek álmélkodva nézték, és Dieter elragadtatásában váratlanul átölelte.
Ez nagyszerq! Azt hiszem, maga tetszik nekünk. Ugye, Hannelore?
A kislány bólintott, és megfogta Herma kezét.
Igen. Igaz, hogy rettenetesen sokat kell majd tanulnunk? Helene kisasszony azt
[ Pobierz całość w formacie PDF ]