Boldogsag szigete Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

vil�gosabb� v�lt a sz�m�ra, hogy senki nem �llhat olyan k�zel hozz� az �letben, mint Marielies. M�g nem volt
teljesen tiszt�ban az �rz�seivel, �s ker�lte is az eff�le gondolatokat, de azt pontosan tudta, hogy nagyon szoros
sz�lak fqzik a l�nyhoz mind�r�kre.
Az asztaln�l Werner besz�molt a bar�tj�nak �s nagyn�nj�nek arról a lev�lrQl is, amelyet szint�n most
kapott az �desapj�tól, �s amelyben tudatja, hogy a korm�nyzat felmondta a sziget b�rleti szerzQd�s�t.
- Mit szól hozz� az ap�d? - �rdeklQd�tt Johanna n�ni.
- Nagyon nyugodtan �s higgadtan t�j�koztat az esem�nyrQl, de �n tudom, hogy b�ntja a dolog. Minden
erej�t a szigetbe fektette, Paradiso az Q munk�ja.
- �gy gondolod, hogy nagy anyagi vesztes�g �ri?
- Nem ez a l�nyeg, Johanna n�ni. Ap�m akkor is nyugodtan �lhet, ha Paradiso m�r nem hoz hasznot.
Nagyon gazdag ember. Elutaz�som elQtt beavatott anyagi helyzet�be. Azt mondta, ez �gy helyes, mert soha
nem lehet tudni, mit hoz az �let. Akkora vagyona van, hogy sz�m�ra az anyagi k�rd�s teljes eg�sz�ben
elhanyagolható. Sokkal ink�bb eszmei k�rd�sekrQl van itt szó, �s ezekre neh�z lesz f�jdalommentes v�laszt
tal�lni.
- �desany�d �s a h�god hogyan fogadt�k a h�rt?
- Any�m mindig mindennel el�gedett, ha az a csal�d jav�t �s boldogs�g�t szolg�lja. Hihetetlen�l
�ldozatk�sz ember, soha nem gondol mag�ra, csak r�nk. Ap�m bizony�ra leplezi majd f�jdalm�t, nehogy
b�natot okozzon any�nak. �gyhogy, any�m biztosan el�gedett lesz mindennel, �s k�nnyen viseli majd az el-
v�l�st. Marielies azonban... - Werner nem folytatta a gondolatot. Arca kipirult, mert esz�be jutott a l�ny
levele, melyben az �sszetartoz�sukat fogalmazza meg, noha nem testv�rek. Eddig errQl nem esett szó
k�z�tt�k. Azt�n mosolyogva folytatta:
- Marielies sz�m�ra csak az fontos, hogy egy�tt legy�nk valamennyien. Nagyon nehezen viseli, hogy tQlem
el kellett v�lnia, �s be kell vallanom, n�ha rajtam is erQt vesz a honv�gy a... a sziget ut�n, annak ellen�re, hogy
nagyon sz�p itt n�lad, �s nagyon kellemesen �rzem magam, Johanna n�ni, �s itt van Hans meg a munk�m is,
ami szinte teljesen lek�t.
- �rtem �n ezt, Werner.
- �gy gondolom, a h�zitan�tónk szenved a legjobban attól, hogy el kell hagynia a szigetet. Term�szetesen a
sz�leim megk�m�lik minden gondtól, �s felaj�nlott�k neki, hogy maradjon a csal�ddal, b�rhov� k�lt�zzenek
is.
- Visszat�rsz m�g a szigetre? - k�rdezte Hans a bar�tj�t. M�r r�góta tegezQdtek.
Werner bólintott.
- Ap�mnak sz�ks�ge lesz r�m, mielQtt �tadja a szigetet, �s ott leszek, amikor a sz�leim �s Marielies
elhagyj�k Paradisót, mivel ez mindenkit f�jdalmasan �rint. �n is �r�kre b�cs�t akarok venni a sziget�nktQl.
Tanulm�nyaim befejez�se ut�n r�gt�n hazautazom. Az utolsó hónapokat a csal�dommal t�lt�m r�gi
otthonomban.
- K�r, hogy el kell mennetek.
- Valóban, de �n m�gsem szeretn�k ott maradni �r�kre, Hans - felelte a bar�tj�nak Werner. - Te is
meg�rten�d ezt, ha tapasztaltad volna azt a m�r-m�r zavaró nyugalmat, ami az ottani �letet jellemzi.
- Pedig sokszor honv�gyad van.
- Igaz, de fQk�nt a sz�leim �s Marielies ut�n. Ha m�r nem lesznek ott, nem fogok visszav�gyódni a
szigetre. Hossz� t�von nem b�rn�m ki ott az �letet, a csend, a szqk �lett�r megfojtana. A magam r�sz�rQl ez�rt
is �r�l�k annak, hogy a szeretteim nem maradnak ott. M�r �gy is �ppen el�g neh�z nekem, hogy a tanul-
m�nyaim idej�re el kellett szakadnunk egym�stól. De ha majd mellettem lesznek, s egy�tt �lvezhetj�k a
pezsgQ kultur�lis �letet, legyen az b�rhol a vil�gon, akkor majd el�gedett leszek. Ap�m azt �rta, sQt, mielQtt
elutaztam, szóban is azt mondta, hogy Qk hozz�m igazodnak. B�rhol telepedjek le, Qk mindig a k�zelben
lesznek. Nagyon bensQs�ges a kapcsolatom a csal�dommal. Most azonban az a l�nyeg, hogy valóban
tanul�sra ford�tsam azt az idQt, am�g t�vol vagyunk egym�stól. A sz�nidQben pedig szeretn�k kicsit
k�r�ln�zni a vil�gban, h�tha tal�lok egy sz�momra megfelelQ helyet, ahol letelepedn�k. H�sv�tkor
Olaszorsz�gba k�sz�l�k. �gy hallottam, a Felt�mad�s ott rendk�v�l l�tv�nyos �nnep. Szeretn�m bej�rni
Olaszorsz�got, most, hogy Angli�t �s N�metorsz�got m�r megismertem.
Hans csillogó szemmel bólintott. Szemernyi irigys�g sem volt a tekintet�ben.
- Ez nagyszerq! Majd mindenrQl r�szletesen besz�molsz nek�nk.
- Johanna n�ni m�r ismeri Olaszorsz�got. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

�

do ÂściÂągnięcia / pobieranie / download / pdf / ebook

Tematy