[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Lucast, most, amikor ennyire érdeklQdik. Persze, az is lehet, hogy esze ágában sincs nQsülni, és
feleslegesen aggodalmaskodom. - Ekkor hirtelen az jutott eszébe, hogy Dee sokkal jobb felesége
lenne Lucasnak, mint Q. Majdnem ki is bökte, de még idejében visszanyelte a szót. Dee úgy nézne
rá, mintha megbolondult volna, ha ilyet mondana.
Pedig ez igaz. Jellemre és vérmérsékletre Dee pontosan illik Lucashoz; olyan erQsek
mindketten, hogy tökéletesen elhomályosítanak mindenkit, aki cseppet is gyöngébb náluk. Csak
éppen Dee-nek esze ágában sincs férjhez menni.
Olivia azonban így sem bírta kiverni a fejébQl a gondolatot.
Hazafelé Olivia csinált egy kitérQt, hogy beköszönjön a bankba az apjához. Alig lépett föl a
járdára, nyílt a bank ajtaja és két embere között kijött Kyle Bellamy. Lekapta a kalapját, amikor
meglátta a lányt.
- Hogy van, Miss Millican?
- Köszönöm, Mr. Bellamy, nagyon jól. És ön?
- Jobban már nem is lehetnék - nézett le rá Bellamy magabiztos mosollyal. Kyle Bellamy
kétségtelenül jóképq ember volt és ezt tudta is magáról. Sötét haja dúsan göndörödött, szeme
világosbarnán ragyogott fekete szemöldöke alatt, a fogsora egyenletes volt és hófehér. Ezenkívül
magas volt és izmos, birtoka pedig, noha aprócska volt a KettQs Patkóhoz képest, virult és
gyarapodott. Olivia ezzel együtt is kényelmetlenül érezte magát a társaságában.
Mivel Bellamynak láthatóan nem akaródzott mozdulnia, Olivián úrrá lett szokott
jólneveltsége.
- Remélem, ott lesz a közeljövQben a tavaszi összejövetelen - mondta.
- Nem fogom elmulasztani. - Rávillantotta fehér farkasfogait. - FQleg, ha ön is jelen lesz.
- Mint mindenki a városban - felelte Olivia, ügyesen kikerülve a kényelmetlenül bizalmaskodó
megjegyzést.
- Remélem, megtisztel egy tánccal. - Bellamy még egyszer kalapot emelt, majd elment.
Két embere követte. A második is megemelte a kalapját, és ekkor egy pillanatra összeakadt a
tekintetük. Olivia csak egy villanásnyi idQre látta a fekete hajat, a sötétbarnára cserzett bQrt és a
csodálattól átforrósodott fekete szempárt, aztán már odébb is lépett a férfi, de a hatás olyan erQs
volt, hogy a lánynak földbe gyökerezett a lába a meghökkenéstQl.
Nem, biztosan félreértette. Hiszen csak egy futó pillantás volt. Nem, nem nézhetett rá
gyöngéden, úgy, ahogyan Ezekiel Beatrice-re. Hogyan tehette volna, hiszen nem is ismeri. De
akár úgy volt, akár képzelte, Oliviának gyorsabban vert a szíve, és forróbb lett a bQre attól a
nézéstQl.
Bement a bankba, udvariasan mosolyogva viszonozta a köszöntéseket, amíg oda nem ért apja
irodájához. Wilson Millican arca fölragyogott, mikor meglátta a lányát és felállt.
- Fogadnék, hogy megint anyádtól kaptál valami komissiót - mondta, és nevetett. Mély
megértéssel néztek egymásra. - Még mindig úgy élvezi, mintha tizenhat éves lenne, és ez volna az
elsQ mulatsága.
- Esküdözni fog, hogy még egyszer nem engedi belevonni magát a tervezésbe, de mire megint
eljön a február, már alig várja, hogy újrakezdhesse.
Beszélgettek még néhány percig, Olivia elmesélte, hogy járt Beatrice-nél. Nem akarta
feltartani az apját, ezért rövidre szabta a látogatást. Éppen fölállt, amikor hirtelen elfogta a
kíváncsiság.
19
- Az utcán elbeszélgettem néhány percig Mr. Bellamyvel. Ki volt vele az a két ember?
- Két hajcsára, Pierce és Fronteras. Bár úgy néznek ki, mint akik ügyesebben bánnak a
pisztollyal, mint a lasszóval.
- Mesterlövészek? - hüledezett Olivia. - Miért kellenének Mr. Bellamynek mesterlövészek?
- Én nem azt mondtam, hogy mesterlövészek. Én azt mondtam, hogy olyanok, mint akik
ügyesen bánnak a pisztollyal, és talán így is van, de errefelé elég sok ember ért a tqzfegyverhez.
Amennyire én tudom, Bellamy tehenészei csak a jószággal foglalkoznak. - Megnyugtatóan
megpaskolta lánya karját, noha maga sem volt biztos abban, amit mondott, fQleg, ha Bellamy két
kísérQjérQl volt szó. Csak annyit tudott biztosan, hogy egyiket sem szerette volna Olivia
közelében látni. Nem mintha a tehenészek a szokásos iváson és alkalmankénti verekedéseken
kívül más bajt is okoztak volna a városban, de egy apa sohasem lehet eléggé óvatos.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]