Hohullam Berlinben Dymphna Cusack

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

kezem ilyen borzalom.
F�ltette a lemezt: egy Chopin-nocturne sz�llt a levegQben, olyan
finoman, olyan tiszt�n, hogy Joy csak sz�gyenkezni tudott, ha saj�t
erQtlen j�t�k�ra gondolt.
Amikor a lemez lej�rt, a professzor Joyt egy f�nyk�phez vezette, amely
a falon lógott: k�t k�z pihent a billentyqk�n, gy�ny�rqen form�lt, erQs,
hat�rozott kezek, olyan elevenek, hogy az ember szinte hallani v�lte az
ujjak alól �radó muzsik�t.
- Ezek a kezek j�tszott�k a nocturne-t.
Joy akkor els�rta mag�t, a professzor pedig gy�ng�den megsimogatta
fej�t. Hogy mi�rt s�rt, sz�nalomból-e vagy sz�gyen�rzetbQl �nmaga
miatt, azt nem tudta. Amikor v�gre f�lsz�radtak k�nnyei, a professzor �gy
szólt:
- Ha tan�tv�nyom akar maradni, gondolatban mindig ezt kell l�tnia �s
hallania, nem pedig azt, amit a valós�g mutat az ór�inkon. S ha van ereje
hozz�, siker�lni fog. De ha nincs, azt is meg�rtem, s f�jó sz�vvel b�r, de
lemondok majd egy kiv�ló tan�tv�nyomról.
Joy megmaradt tan�tv�ny�nak, �s megtanulta szeretni m�g e
sz�troncsolt kezeket is. Romantikus, kisl�nyos rajong�s volt, teli
sz�nalommal, teli f�lh�borod�ssal �s gyql�lettel azok ir�nt, akik
t�nkretett�k ezt a kezet.
Most a sz�nalom visszat�rt, de a f�lh�borod�s �s gyql�let sz�tfoszlott
valahol az �vek orsz�g�tj�n. M�r csak arra eml�kezett, hogy a professzor
t�rt�nete egyike annak a sok-sok trag�di�nak, amely N�metorsz�gban -
egy �r�kre letqnt N�metorsz�gban - lej�tszódott. T�nkretett�k egy
vil�gh�res, mqv�szete tetQpontj�n �lló muzsikus �let�t. A dachaui
koncentr�ciós t�borba vitt�k, �s amikor kiker�lt onn�t, m�r nem
folytathatta mqv�szi p�lyafut�s�t.
Sidneyben kezdett �j �letet, mint zenetan�r - s micsoda zenetan�r! Joy
egy m�sodpercre �jból �zlelte a zongoraór�k gy�ny�reit. Azut�n, a
h�bor� v�g�vel, a professzor visszat�rt N�metorsz�gba. �s itt
nyilv�nvalóan kudarc v�rta.
Joy a professzor nyqtt arc�t, beesett szem�t vizsg�lgatta, �s
megrend�lt�n eml�kezett vissza az �nneps�gre, amelyet tan�tv�nyai, nem
sokkal a h�bor� ut�n, �tvenedik sz�let�snapja alkalm�val tisztelet�re
rendeztek. Szinte hallani v�lte a kirobbanó kacag�st, amikor a professzor
m�ly l�legzetet vett, arc�t f�lf�jta, hogy megprób�lja egyszerre kioltani
mind az �tven gyerty�t.
Most legfeljebb hatvan s egyn�h�ny �ves lehet, de m�r nagyon is
megt�rt, elaggott ember.
A professzor gondolataiba mer�lve hallgatott, a j�tszadozó
gyermekeket figyelte.
- Ez az egy gyermeke van?
- Nem. Van m�g egy kisl�nyom, h�rom�ves, de Qt az any�mn�l
hagytuk.
- Igen, igen - mormolta a professzor, majd �jból hallgat�sba mer�lt.
- �s �n, professzor �r? - k�rdezte Joy gy�ng�den.
Az nem felelt. Joy azon tqnQd�tt, hallotta-e egy�ltal�ban a k�rd�st. De
k�sQbb m�gis megszólalt:
- Visszat�rnek Ausztr�li�ba?
- Hogyne, term�szetesen.
- Akkor tal�n elmondom. Eml�kszik, ugye, hogy a tan�tv�nyaimnak
mindig csak �letem sz�p �lm�nyeirQl besz�ltem?
- Nagyon is jól eml�kszem. A koncertjeirQl mes�lt. London, P�rizs,
Berlin, Róma, New York! Olyan romantikusnak tal�ltuk.
- R�szemrQl meg, attól tartok, egy kis hi�s�g volt benne. De meg kell
bocs�tania. Csak eml�keimben �ltem.
- Megbocs�tani? Hiszen odavoltunk a t�rt�netei�rt. Eml�kszem, mintha
csak tegnap lett volna, amikor arról a koncertj�rQl mes�lt, amelyen az
Emperor-zongoraversenyt j�tszotta Toscaninivel. �pp valamelyik este
gondoltam �nre abban a csod�latos ultramodern �vegteremben, ahol
Helmut Roloffot hallottam a berlini filharmonikusokkal, �s Herbert von
Karaj�n vez�nyelt.
- Ne nevezze, k�rem, Emperornak - helyesb�tette a professzor. - Az az
Esz-d�r zongoraverseny.
- Bocs�sson meg. M�g nem felejtettem el az �n ellenszenv�t az ilyen
romantikus becenevek ir�nt, csakhogy az ember oly k�nnyen visszaesik
r�gi rossz szok�saiba.
Joy megint �gy �rezte, a professzor nem figyel r�. De azt�n az �reg
hirtelen elhat�roz�ssal fel� pillantott:
- �n teh�t m�r f�rjes asszony, s gyermekei vannak, akiket óvnia kell.
K�teless�gem teh�t, hogy elmondjam �nnek tanuls�gos t�rt�netemet.
Beesett szem�t Joy szem�be m�lyesztette. Az asszony visszahQk�lt. Ha
tal�lt volna valami kifog�st, elmenek�lt volna. Sehogy se volt �ny�re,
hogy a ragyogó jelenre �rny�kot vessen egy r�gi t�rt�net, amely m�r
senkinek nem lehet haszn�ra.
A professzor, mintha csak olvasott volna Joy gondolatai k�z�tt, �gy
folytatta:
- Nem mondan�m el, ha haz�m a h�bor� ut�n megv�ltozott volna, s
rem�nyeim megvalósultak volna benne. De csalódnom kellett. A
gonoszs�g, amely t�nkretett engem �s a csal�domat, m�g �l, �s �lnek a
gonosz emberek, s ism�t Qk uralkodnak rajtunk. Nem az�rt mondom el a
t�rt�netemet, hogy sz�nalmat keltsek. A sz�nalom ór�ja m�r a m�lt�. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

�

do ÂściÂągnięcia / pobieranie / download / pdf / ebook

Tematy