[ Pobierz całość w formacie PDF ]
ves . A hely, a b z, volt szerelmem látványa viszont olyan rossz hatást tett rám, hogy in-
kább a következ t mondtam. Menj haza, Mereruka! Atyád és húgaid várnak!
Milyen szép vagy! nyitotta tágra zavaros szemét. Látod, Csimbók bátya, volt va-
laha az én mátkám.
Mélységes csalódást éreztem. Mereruka csak árnyéka volt régi önmagának. Arca sz -
rös, ápolatlan, szeme kifejezéstelen, izmai teljesen elsorvadtak. Ez nemcsak az ital m ve,
hanem a táplálkozás hiánya, meg még valami más is. Én a délceg Mereukára voltam föl-
készülve, nem erre az emberroncsra. Bámultam t hitetlenkedve, és nem tudtam már neki
semmit mondani. még beszélt hozzám, már nem is emlékszem, mit, csak azt kívántam,
hogy kimeneküljek ebb l a b zb l, elhagyjam sürg sen ezt a környéket. Kifelé menet
Csimbók bátya dohogott a fülembe.
Sajnálom t. Még nagyon fiatal. Hiába könyörgök neki, hogy legalább a kékliliomot
hagyja el.
Tudtam, mit jelent ez. A kékliliom kábítószer. Ha valaki rendszeresen fogyasztja, el-
pusztítja magát. Kábán szédelegtem át a veszélyes zónán, már nem is gondoltam arra,
hogy baj érhet. Napokig a történtek hatása alatt voltam. Adandó alkalommal elmeséltem
Szepenupetnek, miként jártam. Meg sem döbbentették a hallottak, ezzel tisztában volt,
de részvétb l együtt sírdogált velem.
Egyik alkalommal Idu bejelentette, hogy pár napig nem jön sem , sem Nepseni. Kel-
képp megrémített vele. Most kénytelen leszek lemenni a templomtérre, ahol ki leszek
téve a durva férfiak kénye-kedvére. Aggályaimat megosztottam újdonsült barátn mmel.
Félsz? csodálkozott rám Szepenupet. Okosabbnak hittelek. Nedzsita, te egy vonzó
jelenség vagy, akinek nem szabadna kiadni kezéb l az irányítást. Ne hagyd, hogy kivá-
lasszanak, válassz magad! Meg tudod tenni, bizonyos vagyok benne!
Gondolod?
Oziriszra mondom!
Mindenesetre meg kell próbálnom. Másnap nem siettem elég kés n mutatkoztam a
téren. Nagyon gyorsan fölmértem a helyzetet, és egyetlen pillanat alatt azt is eldöntöttem,
hogy inkább egy szerény, szolid férfit szemelek ki, mintsem valami vérb hímet. Lelkiál-
lapotomnak az felel meg jobban.
A szemem tüstént megakadt egy átlagos küllem , tétova emberkén. Miel tt még bárki
lecsaphatott volna rám, odasiettem hozzá, megérintettem a vállát.
Bocsáss meg, uram, nem láttad a barátn met?
Rám bámult, én pedig igyekeztem a legszebben mosolyogni.
Nohát, nézzenek csak oda& szólalt meg ellágyultam Kit keresel, húgom?
A barátn met, akit Szepenupetnek hívnak, karcsú lány, szebb, mint én.
Talán el ször éreztem, amit azóta számtalanszor, hogy szavammal, mosolyommal elbá-
joltam.
Szebb, mint te? Azt már el nem hiszem csóválta a fejét és somolygott. Nem tu-
dom, kir l beszélsz, de én náladnál szebb lányt az elmúlt negyvenkét esztend ben nem lát-
tam.
Ösztövér, középmagas ember volt, enyhén hajlott hátú, nyaka vékony, arca beesett, orra
termetes. Szolid kinézete miatt választottam t, remélvén, hogy kell képp tartózkodó is,
ámbár a beszéde erre kissé rácáfolt. Mindegy, most már nem tágítok mell le, nem szolgál-
tatom ki magamat másoknak, akik a háttérb l azt lesik, mikor ronthatnak rám.
Mindegy, köszönöm, akkor jó bámészkodást. És úgy tettem, mintha tovább akarnék
lépni.
Hohó, szépségem, itt ne hagyj! Mi gondolsz, minek vagyok én itt?
Csak nem áldozni akarsz Ozirisznek?
Éppen, hogy igen. Nos, akkor ne tétovázz!
Elnevette magát, bólintott, attól tartottam, nagy orra lehúzza, s arcra bukik. Elindultam
el tte, követett. Feszült voltam, túl magabiztosra sikerült ez a vadászat , fél , hogy ki-
választottam félreértett. Azt hiszi, megtetszett nekem. Valahogy a tudomására kellene
hoznom, hogy édes mindegy, vagy más. El ne bízza magát.
Miután bereteszeltem magunk mögött az ajtót, a következ ket mondtam neki.
Ezzel is megvolnánk. Szembefordultam vele. Nehogy azt hidd, kedvem van hoz-
zád. Kényszer ségb l választottalak ki, essünk túl rajta a lehet legkíméletesebben, mert
fáradt vagyok, aludni szeretnék/
Olyan hirtelen történt, hogy csoda: visszakézb l arcul csapott. Azután indulat nélkül
szólt.
Majdnem megtévesztettél. Azt hittem, járatos vagy, most látom, hogy kezd vagy.
Tanuld meg, kislány, ilyet soha ne mondj vendégnek. Büntetésb l itt maradok nálad, és
ma nem keresel.
Azt hittem, rám veti magát, er szakos lesz, én kétségbeesetten latolgatni kezdtem, mit
tehetnék ellene. De hozzám se nyúlt, helyet foglalt a kanapén, és beszélni kezdett. Életem
egy különös rejtélye ez: szinte egyetlen szavára sem emlékszem. Rémlik, hogy gyermek-
koráról és ifjú éveir l mesélt, nem vagyok azonban teljesen bizonyos benne. A riadt elme
törölte, ahogyan a megrázó emlékeket gyakran megsemmisíti bennünk. Én csak álltam, lá-
bam, csíp m sajogni kezdett. intett, üljek le, akkor én leereszkedtem a padlóra; mellé
aztán soha!
Az éjszaka közepén fölállt és távozott. Igazi megkönnyebbülést éreztem. Végre ágyba
fekhettem, s bár a megrázkódtatás sokáig nem hagyott aludni, egyedül sokkal szabadabban
lélegeztem, mint terhes vendégemmel.
Reggel Iszet n vér haragos hangjára ébredtem.
Hol a pénz?
Nincs pénz! kiáltottam föl ijedten, mint a rajtakapott gyerek.
A papn alakja megjelent az ajtónyílásban. Arcán elképedés, ajka a szavakat kereste.
Nedzsita! Ez nem tréfadolog! Tegnap vendéged volt, tudom! Úgy dobálta ide-oda a
fejét, hogy már aggódtam érte. Egy ideje megbízom benned, lásd, éjjelente már nem is
zargatlak. Ne nézz bolondnak, kérlek!
Fölültem az ágyamban.
Nem adott&
Nem adott? Mit képzelsz&
[ Pobierz całość w formacie PDF ]