[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Ide vezetett, ehhez, hogy már csak ez él, aztán visszatérnek a szavak, valaki azt mondja, én, de
nem is gondolja. Ha képes volnék erQfeszítésre, ha tudnék figyelni, hogy megpróbáljak rájönni,
mi történik, mi történik velem, mirQl is van szó, nem tudom, elfelejtettem a feltételes mellékmon-
datra következQ fQmondatot, de nem tudok, már nem is hallok, alszom, ezt nevezik Qk alvásnak,
itt vannak megint, elölrQl kell kezdeni az öldöklést, hallom ezt az iszonyatos zajt, sokáig tart a
visszatérés, nem tudom, honnan, majdnem, majdnem aludtam, ezt nevezem alvásnak, csak én
vagyok, sohasem volt más, csak én, mármint itt, nem mondom, hogy másutt, sohasem voltam
másutt, ez itt az egyetlen másuttom, én csinálom ezt a valamit, és én szenvedem el, másképp le-
hetetlen, így is lehetetlen, nem én tehetek róla, mindössze annyit mondhatok, hogy nem én tehe-
tek róla, senki se tehet róla, mivel senki sincs itt, senki se tehet róla, mivel csak én vagyok itt,
nem én tehetek róla, néha mintha gondolkodnék, nekem nyolc, biztos megtanítottak gondolkodni,
biztos hozzáfogtak a tanításomhoz, aztán abbahagyták, nem emlékszem erre az idQre, de azért
biztos megmaradt bennem valami, nem emlékszem rá, mikor hagytak el, talán sokkot kaptam.
Különös, hogy elhalnak ezek a mondatok, nem tudni miért, különös, mi van ebben különös, min-
den különös itt, minden különös, ha meggondoljuk, nem, ha meggondoljuk, az a különös, fel kell-
e tennem, hogy laknak bennem, nem tehetek fel semmit, folytatnom kell, éppen ezt teszem, a má-
sok dolga a feltételezés, biztos mások is vannak más másuttokban, mindenki a maga kis másutt-
62. oldal
jában, ez a szó jut eszembe, és mindegyik azt gondolja, ha eljön az ideje, az idQ, hogy ki is
mondja: A mások dolga a feltételezés és így tovább és így tovább, ez a mások dolga, az a mások
dolga, ha egyáltalán van még teendQ, ez segít a folytatásban, ez segít a folytatásban, nem vitás, az
elQrejutásban, én hiszek a haladásban, tudom én, mi a hit, bizonyára hinni is megtanítottak. Nem,
senki sem tanított semmire, sohasem tanultam semmit, mindig itt voltam, sohasem volt itt más,
csak én, soha, mindig, én, senki, örökké ezt a rohadt, vén sarat dagasztani, most sár van, az elQbb
még por volt, biztos esett az esQ. Aki beszél, biztos utazott, biztos látott néhány embert, ezt-azt,
néhány dolgot, odafönt lehetett a fényben, vagy történeteket meséltek neki, utazók találták, és tör-
téneteket meséltek neki, ez felment engem, ki mondja, ez felment engem, Q mondja, vagy Qk
mondják, igen, Qk, Qk gondolkodnak, Qk hisznek, nem, egyetlenegy, aki élt, vagy látta az élQket,
Q beszél rólam, mintha én lennék Q, mintha nem én lennék Q, mindkettQ, mintha én lennék a töb-
bi, egyik a másik után, Q a nyomorult, én messze vagyok, világos, azt mondja, messze vagyok,
mintha én lennék Q, nem, mintha nem én lennék Q, mert Q nincs messze, Q itt van, Q beszél, azt
mondja, én vagyok ez, aztán azt mondja, nem, én messze vagyok, világos, keres engem, nem tu-
dom, miért, nem tudja, miért, hív, azt akarja, hogy kimenjek, azt hiszi, kimehetek, azt akarja,
hogy én legyek Q vagy valaki más, legyünk igazságosak, azt akarja, hogy beleköltözzek, Qbelé
költözzek, vagy másvalakibe, azt hiszi, hogy elkapott, érez magában engem, tehát azt mondja, én,
mintha én lennék Q, vagy másvalakiben, akkor azt mondja, Murphy vagy Molloy, már nem tu-
dom, mintha Malone lennék, de a többieknek végül, csak Qt akarja, nekem, azt hiszi, hogy ez az
utolsó esély, azt hiszi, megtanították hinni, ezt-azt, még mindig Q beszél, Mercier sohasem be-
szélt, Moran sohasem beszélt, én sohasem beszéltem, úgy tqnik, mintha beszélnék, mert Q azt
mondja, én, mintha Q lenne én, majdnem magam is elhittem, világos, mintha Q lenne én, én, aki
messze vagyok, nem mozdulhatok, akit nem lehet megtalálni sehol, de Qt sem, csak beszélni tud,
hát még, talán nem is Q az, talán egy egész banda, egyik a másik után, zavaros az egész, valaki
zqrzavarról beszél, bqn ez, minden bqn itt, nem tudni, miért, nem tudni, kinek a bqne, nem tudni,
ki ellen követték el, valaki azt mondja, az ember, csak úgy, általában, a névmások bqne, számom-
ra nincs név, nincs névmás, minden ebbQl ered, azt mondják, az, ez is egyfajta névmás, nem is az
ez, az sem vagyok, hagyjuk az egészet, felejtsük el, nem nehéz, szó van valakirQl, vagy szó van
valamirQl, na végre, aki nincs itt, aki messze van, aki sehol sincs, vagy aki itt van, itt, miért ne,
[ Pobierz całość w formacie PDF ]