[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Alastair Chadwick az idQjárás-jelentéseket szedte össze és a repülési tervet
tanulmányozta több mint félórája, amikor Craig belépett a fQterminál alsó
szintjén lévQ légiinformációs szolgálat repülQút-tervezQ termébe.
- No, Magellán, milyenek a kilátásaink?
Alastair Craigre lesett olvasószemüvege fölött. - Mondhatom, haláliak.
- Nem a legjobb kifejezés, ha repülésrQl van szó, barátom - válaszolta
Craig, és átfutotta az idQjárási diagramokat a számítógépen.
Alastair a papírokra mutatott. - AlapvetQen két idQjárási rendszerrel kell
számolnunk, meg egy gyorsan változó futóáramlással. - Alastair a mutatóujjával
követte Kanada keleti felétQl az Atlanti-óceán túlpartjáig a hatalmas ívben
elnyúló nagy sebességq sztratoszférikus légfolyamot. A folyam a Hudson-öbölbQl
északkeletre tört ki, de Grönlandnál délre fordult, és pontosan keresztülszelte
a Maine felé tervezett, nyugatra tartó repülQutat.
- Milyen gyors? - kérdezte Craig.
- A magja nyolcvan-kilencven csomó körüli sebességgel mozog, és eléggé
távol is marad az utunkból, hacsak ez a felsQ kar itt Grönland körül le nem jön
délre, és hát nem laposodik ki. Akkor pont az orrunkba kapnánk, és nem jutnánk
el Maine-ig biztonságos üzemanyag-tartalékkal.
- És az elQrejelzések milyenek?
- Nem számítanak ennyi mozgásra, de nem elképzelhetetlen, hogy három óra
múlva már problémás legyen a helyzet. Szemmel kell tartanunk.
- Rendben. Hmm... tudom, hogy a két utolsó szakaszon is én vezettem, de
nagy probléma lenne, ha ezen is én repülhetnék?
- Természetesen nem - vigyorgott Alastair. - Gondolom, teljesen
lényegtelen szempont, hogy vészes tempóban felejtek el repülQt vezetni, csak
azért, mert a kapitányom nem hajlandó a kormányhoz engedni. Nem baj, majd az
összekuporgatott pénzembQl elmegyek egy repülQsklubba, ha hazaértünk, és veszek
néhány leckét.
- És szerinted még én vagyok itt a fQ bqnkeverQ! - nevetett Craig.
- Na, figyelj ide, Mr. Bond - folytatta Alastair, nem is figyelve Craig
megjegyzésére.
- Igenis, Q.
- Izland felett alacsony a légnyomás, és Keflavik már nagyon kívül esik...
épp csak megengedett a repülési tervünkben. És azt is figyelembe kell vennünk,
hogy a hátszél megváltoztathatja annak a pontnak a helyét, ahol félidQben
leszünk, vagyis, ahol döntenünk kell a továbbiakról.
- Értettem - felelte Craig, és teljesen a feladatra koncentrálva, közelebb
hajolt a táblázathoz.
- Az újfundlandi Gander nem lenne rossz alternatíva, és az idQjárás is jó
a tengerparton, itt is szép idQ lesz egész késQ délutánig, ha netán vissza kell
fordulnunk.
- Tehát nem látsz olyan meteorológiai indokot, ami ellene szól az
indulásnak?
- Nem, semmi kizáró okot nem látok - felelte Alastair, és szélesen
elmosolyodott. - Eltekintve attól, hogy tökéletes Qrültség, amire készülünk.
A kedvezQ idQjárás ellenére Craig biztosra vette, hogy valami közbecsúszik.
Egyszerqen túl sok tényezQtQl függött az EuroAir 1020-as-nak átkeresztelt
charterjárat útja. Túlzott optimizmus volt azt hinni, gondolta, hogy tényleg
felszállhatnak, és tényleg megkaphatják az engedélyt az ötezer-kétszáz
kilométerre fekvQ Maine-ig. Figyelembe véve az eddigi eseményeket, arra
számított, hogy az ellenfél rájön a tervükre és valamilyen módon közbelép,
például nyomást gyakorol a brüsszeli EuroControlra vagy azokra a társaságokra,
akik üzemanyaggal láthatnák el a gépet.
Az indulás elQtti feladatokkal mégis idQre elkészültek. A gépet
szervizelték, feltöltötték üzemanyaggal, rákapcsolták a földi ellenQrzésre, és
6:15-re felkészítették a repülésre. Tíz perccel késQbb John Harris, Sherry
Lincoln és Matt Ward is csatlakozott a három utaskísérQhöz és a két pilótához a
fedélzeten.
Craig elképedve hallotta, hogy a légiirányító megadja a repülési engedélyt
az Egyesült Államokig. Biztosra vette, hogy ezt megtagadják tQlük. A felszállási
engedély azonban még hátravolt, és amikor a torony ezt is megadta, hitetlenkedve
fordult Alastairhez. - Ez komoly? Jól hallottam?
- És mondá a torony, idézem, EuroAir tíz-húszas, megadom a felszállási
engedélyt .
- Ezt nem hiszem el!
- Úgy gondolom - tette hozzá Alastair -, hogy ha már voltak olyan kedvesek
és engedélyt adtak, talán produkálhatnánk valami repülésszerqt.
Craig elindította a hajtómqveket, hogy a 737-essel kiguruljon a kifutóra.
- Hogy is kell ezt csinálni? - kérdezte Craig.
- Micsodát?
- A felszállást.
- Ezt is elfelejtetted? Jézusom. Még jó, hogy civilek nem jöhetnek be a
pilótafülkébe. Így legalább nem hallhatják az elszólásaidat.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]